Portálunk "Interjú" rovatának első interjúalanya egy igazán bohém, életigenlő személy. A legfoglalkoztatottabb hazai dalszövegírók egyike; akinek a gondolatait olyan hazai tehetségek közvetítik közismert dalaikon keresztül, mint például Takács Nikolas, Oláh Gergő, Gáspár Laci, vagy épp Nagy Adri.
Lombos Márton (dalszövegíró, előadóművész, rádiós- és tv-s műsorvezető) azonnal igent mondott megkeresésünkre és a válaszok amiket kérdéseinkre adott, nagyon is tükrözik a különleges személyiségét...

Lombos MártonLombos Márton

 

- Előadóként egyre több helyen látni és hallani téged. A Sláger TV-n például hetente többszörös is találkozhatunk Lombos Úr klippel. Nemrégiben New York-ban jártál a világsztárok által látogatott Premier Studios-ban. Mesélnél a New York-i tapasztalatokról, élményekről?

Nemrégiben 10 napot töltöttem az Egyesült Államokban… Chicago - Las Vegas - New York. Alapvetően magánéleti utazásról van szó. A Feleségem és én évente egyszer itthagyunk mindent és valahol külföldön újra-, és újraéljük a nászutunkat. Úgy gondoltuk, hogy ha már az USA-ban vagyunk, magunkba szívjuk azt a popkultúrát, amit egyébként itthon aktívan művelek. Nincs is annál jobb, mint amikor autentikus közegben találkozol azzal a zenével, amit egyébként állandóan hallgatsz. Ezen felül azt is van módod megnézni, hogy mindez milyen keretek között zajlik… milyenek a klubok, a rajongók, a színpadi munka, stb. Úgyhogy minden este elmentünk megnézni valakit, és direkt nem a nagy koncerthelységeket kerestük, hanem a kis klubokat. Első nap találtuk ki Chicago-ban, hogy keresünk egy team-et, akik megosztják velünk tapasztalataikat. Szóval a neten keresgélni kezdtünk, és ha találtunk jó referenciával rendelkező csapatot, levelet írtunk nekik, amiben világosan leírtuk, hogy ki vagyok én, mit csinálok itthon és hogy szívesen kipróbálnánk egy közös munkát. Kiment egy csomó levél. Voltak stúdiók, akik egyáltalán nem válaszoltak, voltak olyanok, akik nyitottak voltak, de nem volt idejük… a Premier volt az, aki egyből azt mondta, hogy szívesen dolgozik velünk. Milyen érdekes, hogy 4 perc gyaloglásra volt a stúdió a szállodától. Reece Coney várt minket, egy fiatal afroamerikai srác, aki amellett, hogy jazz-gitáros - egy csomó jó videója van kint az instán -, hangmérnökként és producerként dolgozik. Iszonyat jó kisugárzású, kreatív csávó, akinek a társaságában nemhogy feszélyezve éreztem magam, hanem kifejezetten inspirált. Kifejezetten jó hangulatban dobáltuk és megvalósítottuk az ötleteket, amit egyből rögzítettünk is. Ami plusz felemelő érzés, hogy többször jöttem ki úgy a feléneklő szobából, hogy csillogó szemekkel mondta: yeee, dude!

Lombos Márton, Reece Coney hangmérnök társaságában, a New York-i Premier Studios-banLombos Márton, Reece Coney hangmérnök társaságában, a New York-i Premier Studios-ban

- A közösségi oldaladra feltöltött képek arról árulkodnak, hogy előrukkolsz egy új zenével. Erről mit lehet tudni?

Nekem 2019. novemberétől nincsen zenekarom. 8 év “házasság” után “szingli” életet kezdtem, természetesen csak szakmai téren. Kerestem. Csapatot, szerzőtársat, producert… valakit, akiben megbízok, akinek a munkájában hiszek, és aki hasonlóképpen érez velem kapcsolatban.

Végül Nagy Laci “Gitano” mellett találtam magam, akire több, mint 15 éve barátként, de közben nagy kedvencként nézek. Kábé úgy hallgatom Őt, a muzsikálását, a dalait, mintha Stevie Wonder-t, vagy Bill Whiters-t hallgatnék. Mondjuk ebből a szempontból is szerencsés embernek tartom magam, mert gyakran dolgoztam olyan emberekkel, akik szó szerint a kedvenceim voltak, és úgy emberileg, mint szakmailag felnéztem rájuk.

Szóval Lacival csináljuk a track-eket, ami zeneileg már nem a jazz-es vonal… inkább kicsit soul-os, de ahogy Ő mondja, egy kis Hendrix van belekeverve. Szövegvilágában ugyanúgy szemtelen, nem finomkodós, a körülöttünk lévő életre reagál. A dalokhoz mindig hívunk közreműködőket… igazi gyémántokat, tehetséges arcokat, akik színfoltjai a világnak. Nemrég lettünk készen például a Cigánymessiás című dallal, amiben Bogdán Norbi “Lano” énekel refrént.

 

Már jó ideje dolgozol színházi produkciókban (a popzenei dalszerző és produceri munkákon túl). Miben más ez a munka? 

Nagyon is aktuális a kérdés. A napokban volt a premierje egy vacsoraszínházi darabnak - az Ágyban párbannak - az Orfeumban. Izgalmas és melós időszak volt, de megérte, mert kitörő a fogadtatás. Tallós Rita rendezte, Parti Nóra és Hevér Gábor játszák Évát és Ádámot. A párkapcsolatról, annak stádiumairól szól. Hihetetlen vicces.

A színház egy nagyon izgalmas világ. Előszöris nagyon szabad. Sok dolgot megírok, ami a pop-ban abszolút off-topic. A női klimaxtól a maceszgombócon keresztül az unalmas szex-ig rengeteg jó témát kell feldolgoznunk, ami ugyanúgy része az életünknek, így reagálnunk is kell rá. Én legalábbis ebben hiszek. A körülöttünk lévő világra kötelező reflektálni. Ettől lesz a produktum katartikus. A Játékszínben kicsit több, mint egy éve játsza a Menopauza című darabot, és februárban lesz a 100. előadás. Olyan nagy az érdeklődés, hogy a darabra nem lehet jegyet kapni. A nézők örjöngenek előadás közben, miközben a vizelettartási problémákról vagy a hízékonyságról énekelnek a színésznők. Kacagva, csillogó szemekkel mennek haza nyugdíjas házaspárok, és ennek tulajdonképpen az az oka, hogy nem félünk tisztán, egyenesen kommunikálni a témáról.

Ezen felül rendkívül szervezett az egész, és amit még kiemelnék, a színészek, színésznők teherbírása, és a munkához való hozzáállása. Képesek napkeltétől napnyugtáig szuperkoncentráltan és intenzíven melózni, és ha valamiről nem érzik azt, hogy parádés, akkor kérik, hogy gyakoroljunk. Én ezt nagyon bírom. Imádom, hogy mindent 110%-kal akarnak megcsinálni.

 "Öröm a zene!" interaktív dalszövegírói és alkotói kurzus közben (Lombos Márton és egy résztvevő fiatal)"Öröm a zene!" interaktív dalszövegírói és alkotói kurzus közben (Lombos Márton és egy résztvevő fiatal)

- A dalszövegírást különböző kurzusokon népszerűsíted újabban. Ahogy azt több közösségi fotón is láttam, főként fiatalok a célközönség. Mesélnél erről a tevekénységedről kicsit bővebben?

2008 óta tartok alkotói kurzusokat a Gitármánia táborban, ami egy igazi édenkert. Ott jöttem rá, hogy nagyon szívesen adom át a tudásomat a fiatalabb generációnak, akik ezért nagyon hálásak.

45 éves vagyok. Valahogy úgy hozta az élet, hogy természetessé vált bennem, hogy a stafétabotot át kell adnom… és ebben az az érdekes, hogy bár egyre többen hallanak azt útról, ami ahhoz vezet, hogy meg tudjuk fogalmazni a bennünk lévő hangot, mégis egyre több a munkám.

Talán ennek is köszönhető, hogy tagja lettem egy munkacsoportnak, ami azzal foglalatoskodik, hogy hogyan lehetne integrálni a közoktatásba a könnyűzene tanulását. Januárban egyébként egy nagyon izgalmas tanulmányútra megyünk Ausztriába (ahol egyébként az általános iskolákban is van pop, sőt a felsőoktatásban is lehet ebből diplomát szerezni.

Szóval hajrá Fiatalok! Tiétek a jövő!

 

- Ez a fajta kreatív munka, mint amilyen a tiéd, nagyon-sok energiát emészt el. Nem beszélve az inspirációkról, amik ugyebár szükségesek folyamatosan egy alkotó embernél. Te hogy inspirálódsz, illetve hogyan töltődsz fel?

Volt idő, amikor azt gondoltam, hogy a nap 24 órájában, a hét hét napján, stb Jim Morrison-nak kell lennem… aztán rájöttem, hogy nem. Sok szerepet választhatok magamnak. Lettem férj, apa - mindezt ebben a minőségben, és otthon nem játszom a művészt -, aztán egyre több hobby-t választottam magamnak. Olyan területeket, ahol egyáltalán nem fontos az, hogy zenével foglalkozom. Idén megcsináltuk az Országos Kéktúrát (1164 kilométer), két és fél éve boxolok, szivarklubba járok, és ezeken a helyeken teljesen érdektelen, hogy a hazai könnyűzenei életben milyen szerepet töltök be. Ebből töltődök. És hogy a szakmámban miből inspirálódok? Egyrészt rengeteget hallgatok zenét, másrészt klasszikus éneket tanulok… 6. osztályos vagyok Csáky Andrea magánénekszakán, klasszikus darabokat, operákat, népzenei átiratokat tanulok énekelni, és nagyon élvezem… köszönhetően a tanáromnak!

 

- Dolhai Attila mondta nemrég egy interjúban: "a pálya elején el kell vállalni mindent, azután pedig már azért vállalsz, mert megéri" - Te, hogy vagy ezzel...? Minden munkát elvállasz?

Ha a zenéről van szó, talán 2-3 olyan dal volt, amit nem vállaltam el. Egyébként utasítottam már vissza munkát. Hívtak műsort vezetni, szívesen láttak volna ceremóniamesternek, sőt kerestek már meg politikai karrierrel is, de ezekre nemet mondtam. Különben meg nagyon szeretek dolgozni.

 

- Egy bájos feleség és 3 gyönyörű kislány édesapja vagy. Fontos számodra a család... - én legalábbis úgy ismerlek. Jut kellő időd rájuk ennyi tevékenység mellett?

Emlékszem, amikor a 3. kislányunknak már nem kellett 3 óránként anyatejet adni, a Feleségem kapott egy tanácsadói munkát. Heti egy napi bejárással. Ezeken a napokon mindig én voltam a csajokkal. Öltöztetés, etetés, pelenkázás, mosás, teregetés, stb. Megtanultuk egymást, illetve én azt, hogy a nagybetűs Nő mi melót tesz napról napra abba, hogy egy háztartás működni tudjon. Szóval nagyon összeszoktunk, és hála a Jóságosnak, máig rengeteg időt töltünk együtt. Már nagyobbacskák, de iszonyatosan jó fejek. Az egyik legszórakoztatóbb társaság az életemben, akikkel simán elmegyek egy nyári fesztiválra, vagy kiülök egy étterem teraszára, esetleg egy vadabb vidámparkba, de együtt iratkoztunk be wakeboard-ozni is. Megbeszélek velük bármit, kikérem a véleményüket egy csomó témában, szóval velük osztok meg mindent, amit én megteremtek, és ennek az idő ugyanúgy része.

Ebből a szempontból egyébként roppant szerencsés, hogy szabadúszó vagyok.