Az Edda szólógitárosa session videókkal kedveskedik rajongóinak a karantén óta.  Pár napja egy  Jimi Hendrix dal újragondolást publikált közösségi oldalán, amit Jeff Biebuyck közreműködésével készített. Íme egy átfogó interjú a sokoldalú zenésszel, amiben szó esik sok mindenről…

Fotó: Facebook (Istvan Alapi The Guitar Player)Fotó: Facebook (Istvan Alapi The Guitar Player)

Számomra zenei sokoldalúságot, egyediséget és magas zenelméleti tudást tükrözött mindig is a gitárjátékod. Hogy jött a zene az életedbe?

Kisgyerekkorra nyúlik vissza az egész. Már 3-4 évesen mikor olyan helyen tartózkodhattam, ahol zenekar játszott (értem ezalatt a különböző élőzenés vendéglátóhelyeket), akkor én ott álltam a zenekar mellett és néztem őket egészen addig, amig azt nem mondták, hogy mennünk kell haza.  Tehát kezdettől fogva nagyon izgattak a hangszerek. 10 éves voltam amikor anyai-nagypapámtól karácsonyra kaptam egy akusztikus gitárt, aki ezzel igazából megpecsételte a sorsomat. Így indult ez az egész dolog…

 

Egy interjúban nyilatkoztad nemrégiben, hogy nagyon sokféle munkát kipróbáltál már fiatal korodban addig amig egzisztenciálisan teljesen meg nem tudtál élni teljesen a zenélésből.

Igen. Amikor az Edda művek állandó tagja lettem, az hozta el azt a fajta stabilitást, hogy az egzisztenciámat a zenéből tudtam biztosítani. Odáig valóban mindenféle szélsőséges munkahelyeken dolgoztam, miközben emellett állandóan a zenével foglalkoztam és játszottam mindenféle zenekarokban. Voltam könnyűipari meós, nehézipari meós, állami gondozottak intézetében nevelő, gyámügyi előadó egy községi tanácson. Dolgoztam külkereskedelmi vállalatnál is, ahol minden „vacak” munkát elvégeztünk (az ebéd hordáson át a bútorszállításig).

 

Az Edda egyik legnagyobb slágerének a zenéjét te írtad. Hogy született meg anno az "Egyedül blues"?

Akkoriban Attila mondta nekem, hogy szeretne egy melankólikus hangulatú blues dalt. Én mondtam neki, hogy majd csinálok. Aztán nem nagyon foglalkoztam vele, mert nem nagyon volt hozzá ötletem, kedvem. Később próbákon mindig rákérdezett a dalra, én meg mindig azt mondtam neki, hogy már dolgozom rajt, persze nem így volt. Egyik este 11 óra magasságában felhívott telefonon, hogy a másnapi próbára kellene a dal, így már nem tudtam kibújni a dologból és akkor leültem a gitárommal és hirtelen kiszaladt aznap éjjel belőlem ez a szerzemény.  

  

Jeff Porcaro, a tragikusan fiatalon elhunyt dobos és zenekara, a ToTo tiszteletére alapítottál több zseniális zenésztársaddal egy magyar "All Star" formációt Jeff Porcano Tribute Band néven. Mesélnél erről a zenekarról és az időszakról egy kicsit olvasóinknak?

Akkoriban szinte minden zenész szerette a ToTo zenekart a muzikalitása és a sokoldalúsága miatt. Mi is így voltunk ezzel. Az volt az alapötlet, hogy egy koncert erejéig hozzunk létre egy ilyen formációt. Dunakeszin egy barátunk kis klubjában volt ez a bizonyos első koncert.  Egyet terveztünk, s közben az lett belőle, hogy 16 évig létezett a zenekar és rengeteget játszottunk rendszeresen. Szerettük nagyon ezt a dolgot.

 

Az Edda mellett saját projektjeid is vannak. A karantén időszakban például több dalt is készítettél zenész barátaiddal közreműködve, de kisebb rendezvényeken (klubbok szinpadán) is fellépsz gitárestekkel, ha jól tudom...

Beszélnél ezekről a projektekről kicsit bővebben?

Nekem mindig is voltak más projektjeim. Szóló albumaim vannak. Ezek legnagyobb része fusion jellegű (azaz fúziós) instrumentális zene, ami több műfajt ötvöz magába: jazz-t, rockot és egyéb stílusokat. A legutóbbi albumom, az „L.A. On My Mind” viszont kivétel ez alól. Ez az első olyan lemezem, ami igazi rock album. Instrumentális, de rock! Mondhatni ez a legsikeresebb szólóanyagom, mert sokkal szélesebb réteget érint meg azért, mert ebben a műfajban mozog. A korábbiak azok az instrumentális műfajon belül: réteg zenék.  Az egyik szóló albumom a „niXFactor” 2012-ben Fonogram díjat nyert, az év jazz albuma lett.

Lemezeken is dolgoztam rengeteg előadóval. Több mint 200 albumon játszom, nem is tudom számon tartani. Ezek egyrésze nem is Magyarországon jelent meg. Nagyon sokat session-öztem. A 90-es években voltam a legintenzívebb, de a mai napig is vannak ilyen jellegű felkéréseim…

Egy csomó olyan fellépésem van ahol egyedül játszom (zenei alapokra). Ezek a gitár-estek nagyon speciálisak, mert nem kifejezetten koncertek. Nem úgy épülnek fel, hogy felmegyek a színpadra, köszönök, lejátszom a dalokat, közbe esetleg konferálok; hanem nagyon szeretem bevonni az embereket az est folyamatába. Mindenkivel beszélgetek. Kérdéseket lehet feltenni nekem bármiről, ezek lehetnek szakmai, vagy magánéleti dolgok; én pedig válaszolok rájuk és közben játszok dalokat a szólóalbumaimról, illetve olyan előadók, szerzők kompozícióit is amiket nagyon szeretek.

 

Valjuk be, hogy eléggé kuriózumnak számít az, hogy egy befutott többszázezres rajongótáború ismert zenekar gitárosa, aki alaphangon legtöbbször 5-10 ezer ember elött lép fel, emberközeli kis bulikat is vállaljon. Jól gondolom mindezt?

 Nekem a zene nagyon fontos. Én a nap nagy részében itthon is gitározok, próbálom magam fejleszteni; már amennyire ez lehetséges, mert az ember egyre nehezebben tanul az évek elteltével.  Bár itthon is szeretek játszani, de egy zenésznek az a legfontosabb, hogy közönség elé vigye érzéseit, gondolatait és én minden alkalmat megragadok erre. Ugyanolyan intenzitással állok egy olyan koncerthez ahol esetleg 23 ember van, mintha 23 ezer lenne. A siker, a taps és a jó közérzet mértéke, az ugyanolyan intenzitású egy 50 fős klubban, mint az Arénában. Az a fajta eufória érzés amit az ember egy jól sikerült koncerten és azt követően érez, az nem tud függni a lélekszámtól. Ugyanolyan jó közérzettel megy az ember haza, akkor is, ha egy koncerten csak 40 ember van. Ez tényleg így van. Nincs különbség.

 

Fontos hangsújt fektetsz a közösségi jelenlétre, kommunikációra. Közel 500 videó található már a YouTube csatornádon, amit 9 éve hoztál létre… Mi volt az indittatás anno amikor belevágtál a videós tartalmak feltöltésébe és mi a kitűzött célod vele?

Az volt vele a célom valójában, hogy mivel az Edda koncertek foglalják le az időm nagy részét, ezért legyen egy közösségi felület, ahol megtudom mutatni, hogy én csinálok sokminden mást is az Edda mellett.  Így azok is akiknek esetleg fogalmuk sem volt ezidáig arról, hogy én milyen egyéb zenéket szeretek és játszok az Edda dalokon kívül, megismerhessék ezeket. Én nagyon lelkesen mutogatom nekik az arcomnak ezt az oldalát, ami nincs annyira reflektorfényben… 

 

A 90-es években "Gitársuli Alapi Istvánnal" címmel egy tv műsorban több részes oktató videó is készült veled, illetve úgy tudom máig is vannak magántanítványaid. Mindig is fontosnak érezted a tudásmegosztást...?

Nemcsak a 90-es években volt ilyen, hanem néhány évvel ezelőtt 2014-2015 környékén a - „Sztárklikk” nevű internetes portálon - is csináltam egy szerintem sokkal izgalmasabb gitárbemutató videósorozatot, mint ami a 90-es évekbeli volt. Sőt megjelent egy oktató DVD-m is 2006 körül (már nem is tudom pontosan az évet), amit szintén nagy érdeklődés övezett körül.

Nagyon fontosnak tartom az információ-átadást, mert az én gyerekkoromban az információ begyűjtése sokkal nehezebb volt; ma már az internet adta lehetőségek miatt sokkal könnyebb. Én nagyon örültem volna, ha gyerekkoromba kapok ilyesmi segítséget. 

A mai napig vannak tanítványaim is, igen. A száraz zeneelméleti tananyag mellett, próbálom őket ízlés terén, s a kulturális értékrendek kialakítása terén is formálni. Célom, hogy globálisan is átlássák ezt a művészetet. Ne a hangszert lássák csak célnak, meg a megvalósítást; hanem inkább a megszerzett zenei tudást és a hangszerüket csak eszközként kezeljék ahhoz, hogy a saját gondolataikat és érzéseiket közvetíteni tudják az emberek felé.

 

"Koronavírus-járvány zenészekre gyakorolt hatásáról nem szeretnélek kérdezni."  Inkább nézzünk pozitívan a jövőbe, s végezetül mesélj nekünk a jövőbeni terveidről kérlek, ha van olyan, ami esetleg publikus és megosztanád az olvasókkal!

Mindenféle tervem van a jövőre nézve és nagyon bízom abban, hogy ezt nem próbálják intézményesen korlátozni ebben a jelenlegi politikai helyzetben. Hangsúlyozottan mondom a politikai helyzetet, mert nekem úgy tűnik, hogy ez az egészségügyi kérdésnek indult történet mára átalakult egyfajta világméretű politikai üggyé és a poltikai vonatkozásai láthatóan sokkal intenzívebbek, mint az egészségügyi. A terveim nagyban függnek attól, hogy ezek korlátozó intézkedések miként alakulnak a jövőben.

Jelenleg több album megjelenése elött állok, amiben közreműködőként részt veszek.  Például van egy „All Out” nevű formáció, ami Balla Endre jazz-zongorista művész barátom ötlete és alapkoncepciója alapján jött létre, s a lemezmegjelenés augusztusban várható. 

Ebben az éveben tervezek még egy olyan szoló album megjelenést is, amin énekelek.

S ami a legfontosabb, hogy szeretnék rengeteget élőben játszani!