Azt vallja, hogy a sikerhez elsősorban hitelesség kell. Önálló műsora van a Muzsika TV csatornán. Rengeteg rajongója, követője akad minden korosztályból. Két gyönyörű kislány édesanyja, akinek szüksége van a zene és a fellépések adta impulzusokra ahhoz, hogy a hétköznapokban nagyobb lendülettel tudja végezni anyai teendőit. 

Kedves Olvasóink! Ismerjék meg közelebbről Magyar Rózsát!

 Magyar RózsaMagyar Rózsa

 

Mielőtt összeírom a kérdéseimet egy-egy ilyen interjú alkalmával, megpróbálok felkészülni az interjú alanyból, még abban az esetben is, ha valamelyest ismerem Őt. Így tettem esetedben is és a legnagyobb videómegosztó portálon találtam is rólad egy 2010-es tv-interjút, amiben az első albumodat és videoklipedet mutattad be a TV-nézőknek. Mesélnél nekünk egy kicsit a kezdetekről?

Már gyermekkoromban is imádtam nótázni, énekelni. Szerencsés voltam, mert a családom szintén. Így nem telt el nap, hogy ne tanultam volna valami új kis dalocskát. Szüleim hamar felismerték, hogy a zene közel áll hozzám, így ének-zene tagozatos általános iskolába írattak. Kórus tag voltam, mindemellett pedig ha a közelünkben adódott egy-egy zenés előadás, Édesanyám mindig elvitt rá. A színpad varázslata már akkor ámulatba ejtett. Talán alsó tagozatos lehettem, amikor először megfogalmazódott bennem, hogy felnőttként énekesnő szeretnék lenni. Középiskolásként Géczi Erikánál tanulhattam énekelni, aki mindamellett, hogy olimpiai ezüstérmes kajakozó, csodálatos hangú énekesnő is. Sokan a Kormoránból ismerhetik őt. Nos, ő volt az, aki mindig mondta. Az álmainkat le kell írni, rajzolni. Ki kell tenni a falra, és minden nap dolgozni kell azon, hogy elérjük őket. Én így tettem.

Az irány adott volt, hiszen „gyermekkorom tanulmányai” álltak hozzám a legközelebb. Csárdások, operettek, népdalok. Színpadi megjelenésemet sem tudtam másként elképzelni, mint valami hagyományokat idéző fellépő ruha. A ruhák megvalósításában a mai napig a veresegyházi Kati Szalon áll segítségemre. Én elképzelem, ők megvalósítják. Legelőször 2009 szeptemberében adódott egy lehetőség, miszerint Kazincbarcikán egy rendezvény keretein belül teltház előtt léphettem színpadra egy rövid kis műsorral. Mikor véget ért a rendezvény, sokan odajöttek hozzám, hogy bíztassanak, gratuláljanak. Ez bátorságot adott nekem ahhoz, hogy keressem a további megjelenési lehetőségeket. Ebben az évben indult az első olyan zenés TV csatorna, ahová az én produkciómat is befogadták. Készült két új dal, az „Én vagyok a Magyar Rózsa” és az „Édesanyám”. Mindkét dalhoz forgatott videó klipek napi játszáson voltak a TV-ben, a hallgató közönséghez nagyon gyorsan eljutottak.

 

Én úgy vettem észre már az elmúlt években is, hogy a Magyar Rózsa produkció nagyon is beérett. Megtaláltad a célközönséged. Hűséges rajongókra tettél szert nagy számban. (Láttam fotókról például, hogy a kislányok közül van olyan, aki farsangon Magyar Rózsának öltözik.)

Mennyire volt nehéz az út idáig? Voltak hullámvölgyek esetleg a karrieredben?

10 év hosszú idő. Azt gondolom, hogy a sikerhez elsősorban hitelesség kell. A média részéről sokszor megkaptam azt a kérdést, hogy miért éppen ezt a stílust képviselem ilyen fiatalon. Miért nem valami „mai” zenét választottam. Mint mondtam, hozzám ezek a dalok állnak közel. Más műfajt nem tudnék hitelesen képviselni. És úgy vettem észre, ha valaki nem hiteles, akkor előbb-utóbb a siker is elmarad. A közönség ezt megérzi. Ebben a szakmában viszont a közönség választ. Ha szeretnek, ha éreznek, hogy az a tiéd, az belőled jön, akkor keresnek. Hívnak. Akarnak téged falunapon, városi rendezvényeken. Akkor is akarnak, ha nem vagy ott. Akkor néznek az internetes portálokon, megkeresnek különböző közösségi oldalakon, vagy éppen írnak e-mailt, leveleket. Nem éneklek kimondottan gyerekdalokat; mégis a fiatalokon, idősebbeken kívül a gyerekek is ott vannak azok között, akik szeretik a munkásságom. És igen, nagy megtiszteltetés számomra, hogy fellépéseim alkalmával szinte mindig van egy-egy beöltözött „kicsi Magyar Rózsa”. Épp úgy, mint az óvodai, iskolai farsangokon. De ide sorolhatnám az esküvőket is. Sok menyasszony varrat magának olyan menyecske ruhát, mint amilyenek az én fellépő ruháim. Ezek mind-mind leírhatatlan érzések. Túl azon, hogy a dalaim egytől-egyig slágerek lettek - (tudják, dúdolják, sokszor jobban ismerik a szövegeket, mint én magam) - még a külső megjelenést is ennyire megszerették. Ide tartozik a piros csizma, a rózsákkal teli kosár is. Mindig kérdezik a fellépések alkalmával: ugye azokat is hoztam!?

 Televíziós műsorod van a Muzsika TV csatornán, ami szintén megtalálta a közönségét és ez is sikeres már évek óta. Hogy jött a felkérés anno?

A hirtelen jött nagy siker sok olyan kaput bezárt előttem a megjelenést illetően, ami addig volt nyitva, amíg „senki” nem ismert. Ezért kellett keresnem valami módot arra, hogy dalaim ne csak az interneten legyenek elérhetők, hanem a TV nézők is lássák, hallják. Kitaláltam egy műsortervet, amit két jó barátom segítségével legyártottunk. Felhívtuk az akkori vezetőséget, megmutattuk az úgymond „pilot” adást és szerencsénkre befogadták. A műsorötlet egyébként a fellépéseim tapasztalataiból adódott. Műsor előtt mindig kérte a közönség, hogy ezt vagy azt a dalt énekeljem. Innen jött az ötlet: Kívánságpercek.

 

Aki esetleg nem tudná rólad: két gyermekes boldog családanya vagy. Ha jól emlékszem a második gyermeked születése után is viszonylag hamar visszatértél a munkába. Miként találod meg a munka-család egyensúlyt a mindennapokban? (Mivel nem lehet egyszerű...  )

Igen, két gyönyörű kislányom van, az 5 éves Petra, és a 3 éves Eliza. Mindkét gyermek után szinte hetekkel visszatértem a munkába. Sőt, igazából a TV-s elfoglaltságok le sem álltak. Mivel egész életemben mozgalmas életet éltem, el sem tudtam volna képzelni, hogy úgymond „csak” anya legyek. Nekem kellenek más impulzusok, ezt pedig nekem csakis a színpad adhatja meg. Kell a szabadon szárnyalás, a közönség közelsége, szeretete. - Ha ezt hétvégenként megkapom, hétköznaponként nagyobb lendülettel tudom végezni a családanya szerepét is. Petra 3 hetes volt, Eliza pedig 2 hónapos, amikor szülés után először színpadon álltam. A lányok ebbe nőttek bele. Nem érzik a hétvégi hiányt, hisz olyankor egy csodálatos nagymama, az Édesanyám viseli gondjukat.

 

Született dalod már az édesanyádról, édesapádról és a kislányodról. Eléggé családcentrikus személyiség jön át nekem ezekből a dalokból. Jól érzem?

Rák vagyok. Azt mondják, a rákok családcentrikusak. Igen, az vagyok. Mindig a család volt az első. Édesanyám és édesapám a legnagyobb tiszteletet érdemlik, amiért szeretetben, odafigyelésben felneveltek. Most én próbálom nekik mindezt viszonozni. Ahol tudok, segítek. Lányaimnak pedig próbálom mindazt átadni, amit én kaptam szüleimtől. Hitet, szeretetet, törődést, odafigyelést.

 

Szó esett a nagyszámú rajongókról is az interjú elején. Fanatikus rajongókra is tettél szert az elmúlt időszakban? Olyanokra gondolok itt elsősorban, akik esetleg túlságosan is elhalmoznak vagy elhalmoztak a szeretetükkel, rajongásukkal?

Mindig vannak újak és újak; akik valami oknál fogva többet akarnak, mint amit én adni tudok magamból. Szerencsére azért idővel mindenki megérti, hogy hol a határ, és átalakul normális kapcsolattá az ismeretség.

 

Minden előadónak van olyan fellépés/koncert élménye, ami örök élmény. Minél tovább van a pályán annál több ilyenben van része szerintem... Kiemelnél nekünk egy ilyet az elmúlt 10 évedből?

Húúú….valóban sok ilyen van. Nehéz egyet említeni. Természetesen minden egyes pillanatára emlékszem.

Amikor Kazincbarcikán először állhattam színpadra: mikor felkonferáltak, a függöny mögött állva teljesen kiszáradt a szám az izgalomtól. Hirtelen csak az járt a fejemben, hogyan fogok így énekelni…; hogy akkor, ami el sem kezdődött, már véget is ért. Ennyi volt a színpadi életem. De nem. A színpad nem hagyott cserben. Mikor elérkeztem az első szó első szótagjához remegésmentesen, tiszta hanggal kezdtem bele a dalba.

De ott van egy másik pillanat is a fejemben...: amikor Marosvásárhelyen húszezer néző előtt állhattam színpadra. A magyarok egytől-egyig mind velem énekeltek aznap este.

 

Tervek a következő 10 esztendőre? 

Sok-sok személyes találkozás a közönséggel, új dalok, új videó klipek. Családi életemben pedig mindenben segíteni két kicsi lelkemet, a lányaimat.